Termékek Menü
0

A valódi Mindenszentek! Avagy az elfelejtett Lelkek és Nyitott kapuk napja!

Hszien Ezoterikus Ajándékbolt, Virizlai Richárd ügyvezető
2017-10-31 16:08:00
A valódi Mindenszentek! Avagy az elfelejtett Lelkek és Nyitott kapuk napja!

 Mindannyian voltunk már temetőben mindenszentek alkalmával.  Akárki akármit mond, váljuk be szívmelengető a sok gyertya, ember, megemlékezés, koszorú, virág. És, hogy minden tökéletes legyen, erre az estére már hetekkel előtte kimegyünk szépítgetni, takarítani, csinosítani. Mindezt azért, hogy megfejjünk az elvárásoknak, a szokásoknak, mert mi lesz a szomszéd véleménye, ha nem tesszük! És ezalatt nem is vesszük észre, hogy mit okozunk e felelőtlen cselekedetekkel. 

Az emberek nagy részének eszébe sem jut, hogy védelmet kérjen magára, esetleg beszéljen az elhunyt szeretetéhez, csak az foglalkoztatja, tökéletes legyen mindez a külvilág számára. Kérdem mire jó az, hogy halottak napján, ami ugyebár a holtak emlékezéséről szól, miért kell harcot kreálni belőle? Miért kell fitogtatni azt, hogy mit, tudunk megengedni? És mindezt bármi áron elérni?

 Én ismertem olyan személyt, aki nem vett magának ételt, és mondta azt, hogy éhezik pár hétig, de a temetőbe a legszebb gyertyát, mécsest és koszorút viszi ki erre az estére.  És akkor gondoljuk át, szenvedek, éhezek, csak azért, hogy tetszelegjek. És nem, nem az elhunytnak, őt már rég nem érdekli ez a része a dolgoknak. A szomszédnak, az elvárásoknak, a külvilágnak tetszelgünk ezzel.

 Mi lenne, ha költekezés helyet csak beszélgetnénk vele, vagy egy megáldott gyertya társaságában minden veszély nélkül üzennénk neki. Jelezném mindez pénz kiadás nélkül történne, vagy minimális összegben állapodna meg.

 Mindezen felelőtlenség miatt meglepődnél, ha azt mondanám, hogy akiket ezen a napon kedves megemlékező szavakkal kellene megszólítani csak félelmekbe és kételyekbe sodrod?!

 És mindez miért van, hogyan érd el?

Azzal azért mindannyian tisztában vagyunk, hogy sajnos nem tud, minden lélek továbblépni miután a test elhuny. Így ők szellemekén, kóborló lelkek ként köztünk járnak. Azonban mivel testnélküli lelkek, így csak korlátozott mennyiségű energiákkal rendelkeznek. Ami nagyjából 48-72 órára elegendő és utána mondhatni megdermed a lélek. Ez annyit jelent, hogy nem képes mozogni a mi világunkban, és ilyenkor szokott előfordulni, hogy bizonyos helyeken állandó paranormális észlelések vannak. Ugyanennyi ideig van nyitva számukra a fénykapu, amin tovább léphetnek, és ha elszalasszák, akkor egy évbe is telhet, mire tovább léphetnek újra.

 A lelkek nagyjából 80%-a mindig a temetőben, a teste eltemetésének helyén esetlek, a halálla helyén vagy közelében ezeknek dermednek meg. A kapu, amin nem mennek át, újra megnyílik, ez pedig minden évben október 31.-re esik.  Amit a keresztény kultúra elnevezett Mindenszentek ünnepének és dogmává tette, hogy ezen a napon ki kell menni a sírhoz és egy gyertyát gyújtani, megemlékezni az elhunyt életének negatív és pozitív dolgiról. (megjegyezném, mint az ősi magyar kultúrában és még néhány mai keleti hitben ezt a napot nem mindenszenteknek vagy halottak napjának nevezik, hanem a nyitott ajtók/kapuk napjának és a másik gyakori neve a Lelkek éjszakája) És itt kezdődnek a problémák:

 Először is, nézzük, meg milyen szimbólumokat alkalmazunk; keresztek, billogok, rúna jelek. És ezekre fel sem figyelünk, mert nem ismerjük őket, csak mert szép fogjuk és visszük. Holott a nagy tömeggyártásban a szimbólumok jelentése elveszik, csak rajzolják, vésik, hogy csicsás legyen.

Első körben már ezek motívumokkal meggátoljuk a lelkeket a továbblépésben, mert a legtöbbjük megkötéssel jár.

Tehát sokkal egyszerűbb és célravezetőbb lenne, ha egy sima átlátszó üvegben gyújtunk gyertyát, ha kimegyünk a temetőben. Lehet nem díszes, de biztosak lehetünk abban, hogy nem ártunk vele senkinek.

 Másodszor, amikor ezen a napon a földi életében elkövetett hibáit emlegetjük, kételyeket okozunk bennük. Végre rájöttek, hogy tovább kel lépni erre mi van, az előírásnak miszerint felkel, mindezt emlegetni újra visszahúzzuk, és itt ragad.

Mindez helyet, elegendő, ha megköszönöd neki hogy itt volt köztünk, elmondod, hogy még mindig fontos és szereted és elegendőd. Ennyi, segítettél neki elszakadni, és meg is emlékeztél.

 Azon lelkek, akik itt maradnak, nem szeretnének a továbbiakban megfagyva élni. Így te és a családod leszel az, aki ezen túl ellátja őket energiával. Miközben szépen kisétálsz a temetőbe, jól az elvárások szerint cselekszel és visszahúzod, ő pedig szépen rád kapcsolódik. Belőled fog táplálkozni mindazért, hogy ő mozogni tudjon. Igénybe veszi a gyökér a szex és a napfonat csakráidat. Ennek hatására kialakulnak a betegségek, a mindennapi problémák, problémáid adódnak és egyéb kellemetlen mellékhatások jelenhetnek meg.

 Természetesen lehet kérni védelmet magunkra, amivel mindez megelőzhető és biztosítjuk, hogy ne tapadjon ránk egy lélek sem.

 De minden ilyen felesleges harcihő nélkül nem lenne sokkal szebb és tiszteletre méltóbb, hogy engedjük nyugodtan tovább lépni őket? Nem segítenünk kellene, hogy el tudjanak menni? Nem lenne egyszerűbb mosollyal az arcon elengedni őket?

 Tudod, régen ezen a napon az emberek tartottak egy vacsorát. Ahol mindenki leült beszélgetett jól érezte magát. A halottaknak pedig megterítettek, és tálaltak. Megköszönték, hogy amíg tudtak velük voltak és elengedték őket. Nem festettek/helyeztek kereszteket, számukra ismeretlen valós jelentéssel bíró szimbólumokat a sírokra, melyeket a vallási vezetők mutattak nekik. Mosollyal elköszöntek. És akkor tájt még a lelkek tovább tudtak lépni. Ha beszélni támadt kedvük velük, akkor meggyújtottak egy gyertyát, ami ehhez lett felszentelve, megjelölve, és amíg a gyertya eléget beszélgettek, de hagyták elmenni.

 Ezt kellene ma is, csendben mosollyal elengedni. Összeülni vacsorára ahol nekik is tálalnak. Nem kell több csak ennyi. Nem kell tízezreket költeni giccsre, felesleges, mert jót nem teszel vele. Maximum fitogtatni tudod magad, vagy megfelelni. De mindez lényegtelen. Vegyél egy fehér gyertyát, és gyújtsd meg az emlékére, de ne csak október 31.-én hanem az év minden hónapjában minden hetén és akár mindennapján, amikor csak eszedbe jut. Mert ez az igazi és tiszta megemlékezés.

blog comments powered by Disqus